A luccai Regional második helyezettjével beszélgettünk.

Ahogy arról már beszámoltunk, fantasztikus eredménysorral zárta a magyar csapat a luccai Regional-versenyt június elején, melyet Makó Gergely koronázott meg egy elképesztő második hellyel. Ezekről az élményekről beszélgettünk vele.

---

Szia Gergő! Egy mezei gratuláció nem igazán fejezi ki mindazt, amit véghez vittél, hiszen egy Regional-szintű versenyen döntőig jutni olyasvalami, ami nemcsak a One Piece, de a komplett hazai TCG-s történelmet tekintve is párját ritkító eredmény. Mit érzel most, hogy volt ideje ülepedni az élménynek? 

Szia Zsolti, és üdvözlöm a kedves olvasókat is! Talán az elégedettség a legjobb egyszavas válasz erre. Nagyon jólesett az az elismerés sok oldalról, amit a döntő után kaptam. Szerintem kifejezetten jól is tudtam játszani végül (az egy később említetten kívül), a saját játékommal is elégedett tudtam lenni, az eredménnyel meg aztán abszolút. Tudom, hogy a mostani érzelmekről szólt a kérdés, de az elődöntő után ott helyben úgy éreztem, sírni tudnék.

Az első helytől sem voltál messze, de az ellenfelednél végül ott volt a megoldás sajnos. Elveszített döntőként vagy megszerzett második helyként élted meg az eseményeket?

A harmadik meccset szoktam hallani, hogy emberek emlegetik, “hú, az a 2 Nami, ha nincs”, “hú, ha a Rosi kereső nem sül be”. A harmadik meccsben sajnos ennyi volt, ha nincs dupla Nami, kikapok számos más laptól, lapkombinációtól, a Rosi kereső meg hail mary volt, ha Rosilawt vagy heal Lawt talál, még játszunk tovább, de ha nem, hát nem. Az első meccs az, ami bánt kicsit, ott nagyon elvitt a hév, hogy milyen jó kombó a Borsalino, használom a Wyper effektjét, Divine Departure, és nem álltam meg gondolkodni, hogy mi van, ha nem hal meg az ellenfél Shankse. Ha átgondolom is lehet, hogy arra jutok, ez a helyes play, az zavar, hogy nem gondoltam át. Egyébként azzal, hogy a Top 4-ben meg tudtam verni Gionnit a rossz matchupban úgy, hogy ő döntött a kezdésről, én a saját fejemben már megnyertem a napot. Technikailag csak egy meccset játszottunk le az idő lejárta előtt, de a másodikon is erősen nyerésre álltam.

Rendre elképesztő alapossággal szoktál felkészülni ezekre a versenyekre, most azonban te magad is úgy nyilatkoztál a Regional előtt, hogy ezúttal nem igazán voltak ideálisak a körülmények a tanulmányaid miatt, így inkább a tisztes helytállást tűzted ki magad elé. Hogy érzed, segített az, hogy ezáltal kevesebb nyomást helyeztél magadra, vagy puszta véletlen, hogy pont akkor jött pályafutásod eddigi legjobb eredménye, amikor talán te magad is a legkevésbé számítottál rá?

Igen és nem. Az nem hiszem, hogy segített, hogy nem készültem fel a versenyre :D, ugyanakkor az valószínűleg igen, hogy az adott helyzetben nem stresszeltem rá arra, hogy nem végeztem el az előzetes munkát, amit alapvetően elvárok magamtól. Helyes volt a hozzáállás, és hát sikerült kihozni a legtöbbet a lehetőségből.

Ha már dolgok, amikre kevésbé számítottunk… a PY Rosinante az egyik kedvenc paklid, az OP-15 metában azonban kezdetben nem igazán volt képben. Hogyan került fel mégis a térképre később, és mi volt az a löket, ami megerősített téged abban, hogy ezt a decket kell választanod?

Ugye Eneleztem még Varsóban, és nagyon szeretem a deck flow-ját és játékstílusát, de a velencei regional volt az első repedés. Ahogy olvasgattam Twitteren, Olaszország Namiország, egymillió Nami volt a mezőnyben, abba meg, ha nem muszáj, azért nem indulok el Enellel. Ekkor kezdtem el itthon Lucyzni, egyébként nem is ment vele rosszul, kedvelem is a decket, de ahogy írtam a player profile-ban is, nem volt igazán időm készülni és rendesen gyakorolni a deckkel. Rosival nagyon sokat játszottam még OP-14-ben, a Nami matchup aránylag keveset változott. A deck Pirate Partykra került elő, majd elkezdett jönni SkepasG-től az újabb és újabb beszámoló, hogy már megint nyert vele valamit. Ha jól emlékszem, 2 Serial Yamatót és talán 2 Top 64 Namit nyert az öreg összesen, és szentül állította, hogy az Enel is verhető. Körülbelül két héttel a regi előtt BMKid második lett egy Chinoize Cupon Rosival, elkezdtem azzal a listával játszogatni, mert Skepasé még nem volt nyilvános, majd a regional hetén hétfőn kitette a deck profile-t YouTube-ra, hasonló volt, mint amivel előtte gyakoroltam, és akkor belockoltam a Rosit. Szerdai WW-re elvittem pontosan a listáját, majd annak hatására 1 darab lapot még változtattam (10C Doffy <3), ez a Rosi deckem története.

A nagy menetelésnek köszönhetően sokat láthattunk téged élő streamen is. Hogyan élted meg ezt a részét a versenynek? Helyezett ez rád extra nyomást?

Szerencsére fel tudtam rá fejben készülni. Beírtam Chinoize Discordra szombat este, hogy 9-1-et mentem Rosival, és számos gratuláció mellett Chinoize, aki a hivatalos streamen kommentálta is az eventet, írta, hogy kardoskodik majd, hogy minket rakjanak streamre a Top 32-ben. Aztán amikor láttam a top cut asztalok elrendezését, és a deckboxom mellett láttam a nagy táblát, hogy menj a streamer asztalhoz, biztossá vált a dolog. Innen még mindig sok időnk volt, szerintem egy órát még beszélgettem az ellenfelemmel, mire kezdődött a top cut, aki amúgy nagyon jó fej volt. Aztán úgy letaroltam szegényt, hogy egy pillanatra fel sem merült, hogy nekem itt izgulnom kéne. Így nem a döntő meccs volt az első meccsem streamen, az szerintem segített. Még szomorú is vagyok kicsit, hogy a Top 4-es meccsem Gionni ellen nem volt streamelve, szerintem azt a másfél meccset játszottam a legtökéletesebben egész hétvégén.

Egy éven belül ez már a harmadik Serial-kártyát érő eredményed, ami nyilván nem csak értékben, hanem presztízs tekintetében is kiemelkedő szint. Ha fel tudod idézni magadban az egy évvel ezelőtti Makó Gergelyt, akkor mennyit változott mostanra a kártyához való hozzáállásod? Már ha változott egyáltalán…

Hát, az idővel rettentően hadilábon állok. Amikor elkezdtem külföldre járni versenyezni, azt se tudom már, mikor volt pontosan (a metát tudom, hogy OP-08, starterek előtt), akkor még biztos, hogy más volt a hozzáállásom. A Mental Mana olvasása meg néhány helyről merített inspirációval együtt sikerült kialakítani azt a mentalitást, amit azóta már sokszor említettem: nem az eredmény a lényeg, hanem hogy hiba nélkül játszottam-e. És ha nem, mert az elkerülhetetlen, akkor mit lehet tanulni abból a meccsből, abból a versenyből. A jó játékból meg előbb-utóbb következnek a jó eredmények. Vagy ahogy a mondás tartja, bízni kell, bízni!

Bár itt most te vagy a főhős, nem tudok elmenni szó nélkül a magyar csapat eredménysora mellett, hiszen remek teljesítményeket láthattunk, ráadásul most először ketten is ott voltatok a top cutban, miután exigo az előkelő 5. helyen zárta az első napot. Te elég sokat mozogsz nemzetközi körökben, mennyire ismert a magyar játékosok jelenléte az európai kompetitív szcénában? Itt már pusztán egyéni teljesítményekről beszélünk szerinted, vagy ezen a szinten is számít valamennyit az otthoni community minősége, hogy milyen a “táptalaj”?

Fú, ez sok kérdés egyben. Engem ezen a ponton elég sokan ismernek, ha máshogy nem, névről, vagy úgy, hogy “a Rosi player Luccából”. Aki úgy rendesebben ismer, mint mondjuk az öreg Skepas, az tudja azt is, hogy magyar vagyok. Danikát is tetemes mennyiségű ember ismeri, de teljesen más kontextusban, róla is tudják, hogy magyar, de a magyar játékosok, mint “fogalom” vagy közösség szerintem egyelőre nem igazán ismert. A táptalaj mindenképp számít egy játékos fejlődésében, de itt szerintem a testing group nagyobb hatással van a dolgokra, mint a lokál verseny közössége. Egy lokálon lejátszik az ember 4-5-6 meccset, ezt egy másfél-két óra alatt össze lehet hozni direkt fókuszált felkészüléssel, releváns vizsgálni kívánt matchupokban. Az viszont abszolút megkérdőjelezhetetlen, hogy az itthoni közösség szurkolóereje utolérhetetlen. ❤

Köszönjük, hogy ismét rendelkezésünkre álltál – lassan külön rovat lesz itt a blog hasábjain a “Makó Gergely interjút ad”, úgyhogy kívánom, hogy mielőbb sor kerüljön a következőre!