A bonni Regional-versenyt követően beszélgettünk az ismét Top 8-ig jutó játékossal.

A március 21-én és 22-en tartott 1000 fős bonni Regional-tornán Makó Gergely nemcsak a második napra jutott be a rotáció miatt leköszönő RG Law-val, hanem egészen a Top 8-ig verekedte el magát, amivel immáron második Serial-kártyát érő helyezését zsákolta be. A németországi élményekről és tanulságokról kérdeztük őt a verseny után.

---

Szia Gergő, gratulálunk ezúton is az újabb elképesztő eredményhez! Már az első offline Serial-nyertesként is történelmet írtál tavaly ősszel, hogy aztán most a második Top 8-as helyezésed is begyűjtsd, ráadásul egy, a zágrábihoz képest sokkal nagyobb Regional-tornán. Sokat még nem ülepedhetett a hétvége, úgyhogy nem is arra lennék kíváncsi, hogy melyik volt a nagyobb élmény, sokkal inkább arra, hogy mennyire élted meg őket másképp? Már ha éreztél bármiféle különbséget… 

Szia, üdvözlöm az olvasókat is, én pedig ezúton is köszönöm! A különbség először is a felkészülés során mindenképpen kiütközött. Zágrábba a regional előtti szerda este megragadott Snakeman Luffyt vittem. Azt a decket nem szerettem, de úgy éreztem, a próbálkozásaim counter deckekkel nem hoztak kielégítő eredményt, így csak megfogtam azt a decket, amelyet BDIF-nek gondoltam, beleraktam 2 nap alatt olyan 100 meccset, és összejött a bravúr. Ezúttal egy szeretett paklit vittem, amit én magam főztem, hosszasan csiszolgattam, és még sokkal több időm volt benne, még a dilemmázással együtt is, amiről még fogok szólni. Abszolút más élmény volt a kettő már itt is. Mindkét verseny metája dzsungelnek volt mondható, most talán még kuszább volt, mint a zágrábi. Ugyanakkor én mégis kiszámíthatóbbnak éreztem a mostani metát, mert a deckek nagy részét be tudtam kategorizálni a “kék deckek” kategóriába. Ezek az Ace, Nami, Sanji és a Snakeman (a Boa egy sárga deck 😛). A felkészülés során ezt a négyet tudtam gyakorlatilag egyben kezelni, és ezek mellett azért már csak az Imu, Rosinante, Mihawk trióval kellett foglalkozni. Maga a verseny alapvetően hasonló volt, nyilván a szememmel láttam, hogy ez 1000+ ember, nem 250, illetve 10 kört kellett játszani, nem 8-at, de ez érzésre nem jelentett különbséget. Amit megéreztem, hogy volt egy este a top cut előtt. Fel tudtam kicsit készülni mentálisan, fókuszálni a másnapra, és kicsit tanulmányozni az ellenfeleim paklijait az open decklist miatt. Ezen kívül nagyon sok ismerőssel találkoztam ezúttal, jobban belekerültem tavaly ősz óta a Chinoize Cup közösségébe, beszéltem az öreg Skepasszal rengeteget, Absterrel, a zágrábi Top 16-os ellenfelemmel, Radicallal, aki a Finalsön volt az utolsó ellenfelem, és még nem kevés további ismerős névvel Discordról vagy ismerős arccal korábbi versenyekről.

A felkészülés korai szakaszában úgy tudom, hogy sokkal inkább a PY Rosinante felé húztál, aztán ahogy közeledtünk a versenyhez, úgy került egyre inkább képbe régi kedvenced, az RG Law. Az ember nyilván próbál ilyenkor inkább racionális érvek mentén dönteni, de mégis mennyire befolyásolta a döntésedet az “utolsó tánc” lehetősége?

Így van, mielőtt visszatérő üstökösként feltűnt az RG Law a meta egén, én meg voltam győződve róla, hogy Rosinantézni fogok Bonnban. Láttam, hogy a Law úgy működget Japánban, kipróbáltam, nekem is egész jól ment vele. Sajnos ez már nagyon egy másik deck, mint amivel annó szerelembe estem, de az érzést sikerült előhozni, különösen, amikor bekerült az öreg Dogura, akit egy kivételével minden ellenfelem elolvasott Bonnban. Itt kezdődött a kellemes probléma, hogy hirtelen két erősen működőképesnek tűnő deck közül kellett választanom, ez is ellentétben volt ugye Zágrábbal, ahol nulla ilyenem volt még a verseny hetén is. Nagyon sokat forgattam mindkét decket, és úgy döntöttem végül, hogy egy őszinte metacall fogja eldönteni a kérdést. Egy héttel a regional előtt volt egy körülbelül 200 fős különleges Chinoize Cup, ami alapján arra jutottam, hogy túl sok a már említett kék deck a metában. Ezek ellen az RG Law mind jobb választás, mint a Rosinante, mert például a Sanji konkrétan epét hány a Vergo / X.Drake típusú lapoktól, csak a Rosiban 2 ilyen van meg 4 kereső, ami megtalálja, a Law-ban 4 ilyen lap és 16 kereső hozzá. Ez után alakult ki a végleges Law lista is, ekkor kerültek be a Dogurák, amelyek a viszonylag rossz matchupnak számító Rosinanték és Mihawkok ellen adtak egy kis erősítést. Azért különösen ott, mert az RG Law-t alapvetően mindenki előre akarja rakni ezen a két decken kívül, Dogurával pedig nagyon szépen lehet büntetni, ha engem rak páros curve-re azzal, hogy lehetségessé teszi a leader képességének használatát már 4 donon. Ez persze minden más ellen is hasznos, de ugye ott – ha az ellenfelemen múlik – nem is lesz 4 donos köröm. Természetesen hihetetlenül boldog vagyok, hogy a mai napig kedvencnek vallott paklimmal sikerült elérni egy ilyen átütő sikert, méltó búcsúja volt a decknek.

Most már egészen rutinosnak mondhatod magad, ami a külföldön való versenyzést illeti. Volt-e mégis bármi olyan új felismerés vagy tanulság, ami úgy érzed, hozzásegített ehhez az újabb kiugró eredményhez?

Erre a versenyre így külön nem mondanám. Nem tudom pontosan, mikor sikerült gyakorlatilag teljesen átalakítanom arra a játékhoz való hozzáállásomat, hogy ha nem hibáztam, akkor mindegy mi a meccs végeredménye, elégedett vagyok magammal, de ezt jelölném meg, mint a leghasznosabb tanács, amit tudok adni. Persze én is érzek csalódottságot, amikor kikapok például egy triggernek, vagy a deckem abbahagyja a működést, de ezzel nem lehet mit csinálni, még mindig egy kártyajátékot játszunk. Objektíven fel kell mérni, körbe lehetett volna-e játszani azt a triggert, vagy milyen gyakran szarja össze magát a deck, és a levont tanulság alapján továbbhaladni. Amit még ez előtt a verseny előtt kezdtem el először használni, az a játék saját magam ellen simen, így a legegyszerűbb specifikus matchupokat tesztelni, konkrétan én az RG Law – Rosinante matchupot próbálgattam, talán mondhatom magam mindkettővel szakértőnek. Ennek a szociálisabb verziója a nyílt kézzel való tesztelés, már csak több szem többet lát alapon is. Lehet, hogy az ellenfélnek eszébe jut a kezed alapján valamilyen line, ami neked nem jutna, így magasabb szintű tud lenni a tesztelés, ami lényegében mindig a cél.

Egy ilyen erős futáshoz (9-1) elképesztő kiegyensúlyozottságra van szükség a nap folyamán, mind mentálisan, mind fizikálisan. Te mivel próbálod ezt fenntartani? És mennyire volt meg benned a magabiztosság a verseny korai szakaszában? Miből próbálsz meríteni egy vesztes fordulót követően?

Az előző válaszom mellett, én tényleg úgy kezelek minden meccset egy kicsit, mintha az első forduló lenne. Ahogy írtam, nem is tűnt különösebben fel a 8 vs. 10 kör közötti különbség a két regional között, mindig csak egy meccset kell megnyerni. Szerencsére van elég állóképességem ilyen szempontból, hogy meg se érezzem, hogy hányadik kört játsszuk, ennek valószínűleg a lassan 20 éves kártyás múlthoz van köze, illetve, hogy elképesztően sokat foglalkozom a játékkal, az egyszerűbb döntések mennek rutinból, nem igényelnek energiát. Emellett ezen a versenyen extra erőt adott minden alkalom, amikor az ellenfelem elkérte elolvasni akár a leadert, vagy még sokkal gyakrabban a Dogurát. Ultrakompetitív vagyok, de nagyon szeretek váratlant húzni, meglepni az ellenfeleimet, amikor csak lehet, így ezek mindig megmelengetik a szívemet, amellett, hogy persze előny is. A Top 16-os Sanji ellenfelem is mondta, hogy 0, azaz nulla meccset játszott életében Law ellen. Egyébként ezúttal volt egy kis extra szerencsém is, a svájci szakaszban az egyetlen bukóm után a következő ellenfelemre ráhúztam, amit rá lehetett. Imu volt, ami alapból se rossz, megnyertem a kockát, 2 donon dupla kereső Bonney, 4 donon Dogura, hoz egy kereső Luffyt, csatolós killer, tele van az asztal, leader effekt, jön a Cavendish, visszaad 2 pénzt, abból keresnek a Bonney-k, az Imunak meg ugye 3 donon nincs asztala, így csak a fejével, és csak az egyiket tudja utána leütni. 6-on X.Drake, blocker Bonney, 8-on Kid, Leader effekttel jön egy restand Law, így ütök a körben 6-6-6-6-7-et, a 10 donos körömre pedig megérkezett a kezembe további 2 restand Law, amivel a Cavendish elképesztő mészárlást tud végezni. Ha be tudom állítani a paklimat, akkor se nagyon tudok jobban húzni. Ez az esemény a kedvemnek azt a pici részét, amit a vereség elvett, kétszeresen adta vissza.

Volt benned bármiféle rossz érzés a Top 8-as búcsút követően?

Abszolút nem. Nehéz ellenfél a matchupot tekintve is, a srác előző nap megnyerte az “alapszakaszt”, szóval fixen tud játszani, és emiatt a kezdésről is ő dönt kétszer. Az első meccsen hibáztam egyet, elsőre körbejátszottam a Paradise waterfallt, másodjára viszont nem, és természetesen ott volt, illetve volt egy kör, ahol developoltam, pedig lehet csak az összes dont el kellett volna osztani és ütni, utóbbi nem fixen hiba, csak véleményes döntés. A második meccset sikerült visszarángatni a vereség kapujából, ott kicsit nem akarta a deckem az igazságot, de sikerült felülkerekedni rajta, meg az ellenfelemen is. A harmadikban pedig ellenfelem végre rosszul húzott, csak hát belefutottunk a lejáró idő problémájába. Ha azt a meccset normális keretek között végigjátszuk, szerintem én nyerek. Összességében részben a saját hibám miatt kaptam ki, amiből tanulunk, részben meg a kicsit kitekert overtime szabályok miatt, amivel nem tudok mit kezdeni. Illetve egy seriallal azért nehéz panaszkodni.

A ranked létrának is feljutottál a csúcsára az elmúlt időszakban – mit gondolsz, az online gyakorlás a legfontosabb egy ilyen verseny előtt? Vagy inkább a privát, elemzősebb tesztelések, esetleg a kisebb-nagyobb lokálok az “éles” döntések és a levegőben is érezhető tét miatt? 

Az online gyakorlás hatalmas előnye, hogy gyors, illetve, hogy nem kellenek hozzá mások. Nagy volumenű meccset bele lehet tenni egy deckbe, amivel például meg tudtam nézni, hogy a Law illetve a Rosi milyen gyakran szarja össze magát, milyen gyakran játszik nongame-et, amit csak úgy tudtam tesztelni, hogy beleraktam 200-200 meccset. Ami fontos, a rankedet se csak nyomkodd, mint a gép, abból nem tanulsz semmit. Oda kell figyelni a meccsekre, tanulni belőlük, akár jegyzetelni, trackelni az eredményeket, speciális történéseket, mint például a már említett nongame-ek számon tartása, ha azt akarjuk vizsgálni. A “kislokálok” tesztelésre alapvetően szerintem nem alkalmasak, nem is arra valók. Persze nem haszontalanok, sőt egy párat kifejezetten előnyös játszani szerintem minden deckkel, fizikailag forgatni a lapokat, és viszonylag élesben játszani, de alapvetően ha tesztelés a cél, és ugyanabban az időben 2-3-4-en összeültök versenyen kívül, előrébb vagytok. Több meccs is megy le, vissza lehet játszani dolgokat, megnézni alternatívákat, ahogy már említettem akár nyílt kézzel játszani.

Hogyan tovább? Beütött az extra motivációs fröccs, és nincs megállás a Finals döntőig, vagy szeretnéd inkább kiélvezni ezt a nem mindennapi sikert, és majd jön, ami jön?

Bonn előtt is az volt az elképzelés, hogy megyek, ahova csak lehet, kapok jegyet, és mondjuk, nem egyedül utaznék. Ebből a hármasból a jegykapás néz ki a szűk keresztmetszetnek, jelenleg csak a varsói és a barcelonai treasure cupra van jegyem, ebből az előbbi fix, az utóbbi egy kicsit inog, remélhetőleg a későbbi regionalokon több szerencsém lesz. Az biztos, hogy nem fogok kevesebbet játszani mint, eddig, illetve a Finals invite-tól se lett rosszabb az életem, arra legalább már biztos nem kell a jó öreg Neptunt megszégyenítően remek rendszerrel megpróbálni jegyet venni.

Köszönjük az interjút, gratulálunk még egyszer!

Köszönöm szépen, és köszönöm a lehetőséget!