A hétvégi verseny győztesével beszélgettünk.

Ahogyan az versenybeszámolónkból és a hétvégi Facebook-posztokból már kiderült, Ádám Levente nyerte a 2025-ös One Piece Nemzeti Bajnokságot, ez pedig remek alkalmat biztosított arra, hogy újból “mikrofonvégre” kapjuk hazánk egyik legkonzisztensebben teljesítő versenyjátékosát.

---

Szia Levi, gratulálok a bajnoki címhez! Ha már a csapattársad esetében is ezzel kezdtem néhány nappal ezelőtt, akkor nálad is így helyénvaló: hova sorolod ezt a győzelmet az eddigi kártyás eredményeid rangsorában?

Szia Zsótikám! Nagyon köszönöm és természetesen ezúton együttesen mindenki másnak is a gratulációt ezzel kapcsolatban! Hogy őszinte legyek, idén úgy vágtam neki a Nemzetinek, hogy díjazás ide vagy oda, szeretném megnyerni (vagy ha nem is ezt éppen, de egyet mindenképpen) így utólag mondhatom, hogy egy kisebb vágyam vált valóra ezzel az eredménnyel, így – ha nem is a top 3-ban de – a top 5-ben bőven helyet tud kapni mindenképpen. ( Az 1-2. hely valószínűleg egy jó darabig az első Regionalom, illetve az első day 2-m lesz majd, amit külföldön mentem, illetve az otthoni eddig versenyeimhez képest elég masszív díjazással bíró FaB győzelmem lesz a 3. sokáig)

Már a tavalyi Nemzetin is összejött az elődöntő, de azt végül kicsit csalódásként élted meg. A bajnoki cím volt az egyértelmű elvárás magaddal szemben az idei évben?

Ahogy fentebb is írtam, a kitűzött cél mindenképpen ez volt idén a számomra, hogy szeretném megnyerni az eventet (az alap akaráson felül is, ami természetesen mindenkiben van, aki elindul egy ilyen eventen). A választott deckemben és a metában is kicsit benne volt, hogy el tud sülni nagyon jól és rosszul is a nap, így nem ért volna meglepetésként, ha a nem evilági heti teljesítményem után itt fogyott volna el a kraft, de mint utólag látjuk, szerencsére nem ez volt a helyzet. A tippjátékba beküldött tippek alapján sokan úgy érezték, hogy van rá sanszom, ha más nem a Top 8-ra azért nyilván ez is ad az embernek egy kis löketet és bizalmat magával kapcsolatban.

Bár nyilván vannak neked is kedvenceid, ritkán ragadsz benne huzamosabb ideig egy deckben, általában reagálni próbálsz a hazai metára, és ez alapján választani az aktuálisan legerősebb koncepciók közül. Mi volt az oka annak, hogy az elmúlt pár versenyen a Bonney-ba ugrottál bele?

Félig reagálni, félig pedig az éppen aktuális hóbortomat kiélni, hogy egy picit lehessek én is a hópihe, aki meg tudja mutatni, hogy nem csak a stabil topmeta deckekkel képes nagyot virítani. Ez most éppen nem jött össze a heti versenyeimmel kapcsolatban, de persze nem panaszkodom, és abszolút boldog és elégedett vagyok az eredményekkel. Talán ami legjobban hozzám köthető deck volt, az a Pluffy lenne, amit belsős körökben dinoszaurusznak/nagypapa decknek hívunk, olyan régóta köztünk él teljes konzisztenciával a metában. Korábbi játékaimban is rengeteget deckhoppoltam, mert adott egy kis frissesség érzetet a játékkal kapcsolatban, és segített a kiégés ellen. Hogy miért a Bonneyt választottam, arra nagyjából annyi a válasz, hogy az utóbbi hetekben is (mint kb. minden metában) eléggé deckválasztási válságban voltam, mert valahogy egyiknél sem éreztem, hogy rátaláltam volna az igazira (miután a Lim egy kisebb csalódást hagyott maga után a Store Championshipek után). Aztán megnéztem a Regional top 4 és döntő meccseket, ahol az Öreg Geodude (ismertebb nevén Arman) éppen Bonney-val hagyta helyben az UP playereket sorra, és ez kicsit meginspirált, hogy fussak még egy kört a “Zöld Enellel”, amit utólag nem bántam meg. Kicsit én is (ahogy G is írta a saját interjújában) úgy voltam vele, hogy nem akarok semmi csilli-villi fancy decket, jó lesz az egyik betonerős top-meta deck, amiben van rutinom, aztán ZSATAR. 

Jó néhány olyan játékos akadt azok közül, akiket sokan a Top 8-ba tippeltek ugyan, ám végül vagy el sem jött, vagy idejekorán elvérzett (köztük a címvédő, és így a legfőbb riválisod is), miközben te megnyerted az alapszakaszt. Milyen érzésekkel mentél neki a top cutnak?

Az erős és stabil 6-0-s nyitás után alapvetően elég nyugodt voltam a top cut előtt, főleg, hogy kvázi mindenhol fixen kétszer dönthetek a legrosszabb esetben is. A deckfelhozatal egészen biztatónak tűnt számomra, így amiatt sem kellett stresszelnem, hogy valami kellemetlen “mumus” fog velem szemben ülni az UP Luffykon kivül (amik ellen volt már egy adag rutinom), és ott is bőven segített a dupla hátul menés. Így összességében úgy éreztem, innen – ha Fortuna is úgy akarja – le lehet már hozni ezt a napot a rutinból fakadó előnnyel és a jó listával, amit magammal vittem. A top cutból több potenciális ellenfelemet sikerült megvernem az alapszakasz során is, így ez is adott némi bizalmat és nyugodtságot a továbbiakban.

A döntőben egy mirror várt rád, ami sosem egyszerű, pláne egy olyan játékossal, akit nyugodtan nevezhetünk hazánk első számú Bonney playerének. Előzetesen ettől a Felcser elleni meccstől tartottál a legjobban?

Mind a swissben, mind a top cut alatt bárki ült volna le ellenem, Teach-csel/Snakemannel, attól tartottam volna a legjobban, mert ez az a két deck, ahol sokszor félre tud menni a dolog attól függetlenül, hogy mennyire játszottunk optimálisan ellene (a Teach egyszerűen teljesen keresztbetöri a deck működését, a Snakeman pedig a leader effektből származó konzisztencia, valamint a végtelenül defenzív felépítése és az extra lapelőnye miatt hosszú távon tud fejfájást okozni, nem beszélve arról, hogy ha kipörög a deck, nem sok minden van, ami meg tudja fékezni.) Összességében örültem a mirrornak a végére, mert elég jó mérlegem van benne korábbi tapasztalataim alapján. Kivételesen azon kevés mirrorok közé tartozik, ahol a kezdés szinte elhanyagolható, és ha egyenlően húznak (akár hasonlóan szarul, akár hasonlóan erősen), több helyen is lehetőséget ad bebüntetni az ellenfelet, ha esetleg rossz döntést hoz, ami akár a meccsébe is kerülhet. Nagyrészt amúgy emiatt is szoktam kerülni a meta deckeket, mert gyűlölöm a mirrort ebben a játékban is. Elég nehéz “skilles” és izgalmas mirrorokat alkotni ebben a játékrendszerben (sokszor már a kocka is jelentősebb mértékben el tudja billenteni a mérleg nyelvét pl. Lim). Őszintén a Tomika elleni meccsem volt a leginkább stresszes, és ott  éreztem, hogy nagyjából ezen fog múlni, meglehet-e a döntő asztalhoz való leülés joga vagy sem, főleg mikor az elsőt egy elég szoros meccs és szitu után sikerült egy hajszálon kikapni. Nem hiába Magyarország első számú profi játékosa, ahogy Zsombor szokta hívni.

Az egész évet szuperkompetitív hozzáállással játszottad végig, folyamatos lokál és online versenyekkel, és nem is maradtak el a győzelmek, a jó szériák, de akadtak azért nehezebb időszakok is. Ez a bajnoki cím tekinthető egyfajta visszajelzésnek, hogy megérte a sok munka? Hogyan próbálod egyáltalán kivédeni a kiégést?

Hát kicsit ilyen “wishes/temus” nemzeti bajnoki címnek érzem azért ezt, mindenféle sértés vagy kicsinyítés nélkül a szervezőkre nézve. Valahogy nem éreztem azt, hogy ez egy hagyományosabb Nemzeti tétű verseny lett volna. a díjazásban lévő OP-01 displayt leszámítva. Valahogy a lokálokat közelitő létszám és a kicsit komolytalanabb hangulat miatt, ami a top cutban volt inkább éreztem ezt egy highroller lokálnak, mintsem valódi Nemzetinek. Ettől függetlenül nem volt kis munka végigverekedni ezen a 6 fordulós swissen és a három Bo3 meccsen, a végén így azért az érzés megvolt, hogy nagyobb eredményt értem el ezzel. A másik kérdésre valószínűleg nem én leszek a megfelelő ember, aki megválaszolja, mert jómagam is elég gyakran küzdök ilyen jellegű problémákkal (ha valakinek van bevált receptje, nyugodtan keressen engem is). Próbálom a deckválogatással balanszírozni kicsit, hogy ne szürküljön be nagyon hamar a játék/meta. Valamint minden eventre úgy kell tekinteni, mint egy új füzetlap, ahol bármi megtörténhet, nem szabad időszakokban vagy szériákban gondolkodni, mert nagyon könnyen rá tud ragadni a negatív emlék a későbbi versenyekre is. Meg kell próbálni ilyenkor kicsit félretenni a tényleges játékot, és más módokon csiszolgatni a játéktudásunkat, akár stream/gameplay nézéssel vagy guide-ok/cikkek olvasgatásával. Valószínűleg a TCG-k iránti végtelen mazochista szeretetem az, ami mindig visz előre, és képes túllendíteni a mélyebb gödrökön, amikor úgy érzi az ember, hogy egyszerűen semmi sem akar összejönni a játékon belül. Esetleg megpróbálni lebontani meccsekre a versenyeket, és nem nagy egészekben, hanem kis részletekben gondolkodni. Meg  kell próbálni jól játszani, és nem nyerni, és akkor az úgyis magával hozza majd az eredményeket, jobb érzéssel is tölti el az embert, ha nem a szerencse miatt érte el azt, amit.

Van még tervben idénre külföldi kaland, vagy innentől már a 2026-os évre és az új szezonra fókuszálsz? Mik a jövőre vonatkozó célkitűzéseid?

Sajnos kimaradt nekem minden idei Regional / Treasure Cup nevezés, és Finals-kvalifikáció sem esett az itthoni eventekből az alacsony létszámok miatt, úgyhogy az idei év valószinűleg (az itthoni prize cardos eventeket leszámítva) már csak félgőzzel fog robogni. Ha sikerül esetleg valahogy összehangolni még az LCQ-ra, illetve a Finalsre van egy minimális esély, de közelebb van a nullához, mint az esélyeshez. Vannak terveim nekem is a jövő évre azért, akár versenyzőként, akár szervezőként is. Mindenképpen szeretnék jövőre több nagyobb külföldi eventre is kijutni majd, és az online eventeket is szeretném valamennyire rendszeresíteni, ha az időm engedi. Természetesen a srácoknak fogok szurkolni én is teljes gőzzel még idén a külföldi kalandjaikban. Talán az utolsó számomra jobban várt nagyobb event még a Most Wanted idénre, amit azért szeretnék még behúzni. 😛 

Köszönjük az interjút, gratulálunk még egyszer a bajnoki címhez!

Én köszönöm a lehetőséget hogy kivethettem gondolataim a “világszőttesre” újból, és reményeim szerint nem utoljára. Illetve még egyszer köszönöm mindenkinek a szurkolást és a gratulációkat!