Egy nem mindennapi eredmény, és ami mögötte van.

Aki követte a hétvége eseményeit (vagy olvasta tegnapi beszámolónkat), az már pontosan tudja, hogy Makó Gergely személyében újabb név került fel a magyar top cutolók listájára offline nemzetközi versenyen. És ezzel még finoman fogalmaztunk, G-nek ugyanis sikerült az, ami korábban még senkinek sem: továbbjutott az egyenes kieséses szakaszban, a Zágrábban elért Top 8-as eredmény pedig egy Serial Ace-t ért. De miként élte meg ő ezt az egészet? Erre voltunk mi is kíváncsiak…

---

Szia G, gratulálok sokadjára is a fantasztikus szerepléshez! Volt már részed bőven kártyás sikerekben, többszörös nemzeti bajnoknak mondhatod magad, ráadásul nem is egy TCG-ben – hova sorolod ezt a Top 8-at az eddigi eredménylistádon?

Szia/sziasztok, köszönöm szépen újfent! Azt kell, hogy mondjam, legfelülre sorolom jelenleg, az első HKK bajnoki címem van szorosan mögötte. Nehéz összehasonlítani egy új játékot egy régivel, nemzetközit a hazaival. Az egyiken felnőttem, és megalapozta a másikat, de összességében egy ilyen nemzetközi nagy versenyen kiemelkedő eredményt nem tudok hátrébb sorolni elsőnél.

A Szurkolói Zónában olvasható korábbi szösszenetedből már kiderült, hogy viszonylag késői pakliváltás történt nálad a verseny előtt. Ez inkább megnehezítette a felkészülést, vagy a garantáltan erős pakli önbizalomboostja volt az erősebb tényező?

Ahogy ott is írtam, a legnehezebb része a hirtelen, last minute váltásnak az volt, hogy nem volt ráállva a kezem, illetve az agyam a leader effect szabályos, DON!!-aktiválás előtti használatára. Erre végül azt a megoldást találtam, hogy egyrészt játszottam szerdától kezdve vagy 25 meccset a valóságban is a deckkel, másrészt hét egyforma simább, és három speciálisabb Gear 5 DON!!-t használtam a versenyen, és berögzítettem magamnak, hogy ha Gear 5 DON!!-t látok az asztalomon, akkor legalább 8 DON!!-om van, és figyelni kell a köröm elején. Jellemzően én se szeretek mirrorozni sokakhoz hasonlóan, de az, hogy tudtam, hogy utólag nem fogom magamat emészteni azon, hogy elég erős-e a pakli, amit választottam, előre is jó érzés volt.

Mennyire vagy szentimentális egyébként a pakliválasztás tekintetében? Van benned bármiféle hiányérzet amiatt, hogy az eddigi legjobb nemzetközi eredményedet nem egy “szerelem” pickkel érted el?

Nyilván jobban örültem volna, ha a GY Law-t sikerül olyan szintre megfőzni, hogy hasonló eredményt tudjak vele elérni, de hiányérzetnek nem mondanám. Kétségtelenül szeretek egyedi és a játéktudást masszívan jutalmazó deckekkel játszani, de ugyanakkor véresen kompetitív vagyok, és nyerni is szeretek. Az is ad egy jó érzést, hogy meg tudtam ragadni a format (szerintem) legjobb deckjét, viszonylag kevés gyakorlással (egy 100 meccs azért beleszaladt két és fél nap alatt), és az általános játéktudásomra támaszkodva sikerült ilyen szép eredményt elérni. Nem húztam meg a meglepőt, de talán mondhatom, hogy kihoztam a legtöbbet a helyzetből.

Meglehetősen zaklatott volt a nap olyan értelemben, hogy aznap hajnalban indultatok Zágrábba Budapestről, és a versenyen is volt két nagy szünet, egy a negyedik forduló után, egy pedig a top cut előtt. Ezt mennyire érezted nehézségnek?

Előzetesen tartottam a jövés-játék-menés menetrendtől, de végül nem éreztem zavarónak. Rá tudtunk előre pihenni, az odaérés is kényelmes volt. A két szünetből az első jólesett, na nem ebédeltem az ebédszünetben, de pihengettem kicsit, dumáltunk, ilyenek. A második nem volt kellemes, főleg az zavart benne, hogy nem tudtam, milyen hosszú, mikor hol kell lennem, kell-e valamit csinálnom közben, úgyhogy főleg csak téblábolni tudtam. Nagyon prémium volt a szervezés amúgy, de arra a bő másfél órára nagyon nem volt szükségem.

Ha pusztán az anyagiakat nézzük, akkor a Top 16-os meccsed az alapszakaszt megnyerő Kalgara ellen életed eddigi legnagyobb téttel bíró összecsapása volt. Ki tudtad ezt zárni valamennyire abban az egy órában? Ki lehet egyáltalán? 

Meccs közben nem különösebben éreztem ennek a súlyát szerencsére, nyilván kimondva durva, hogy egy serial Ace és egy Top 8-as Shanks a tétje a Bo3-nak. A már említett jövés-menés miatt már a Top 16-os eredménnyel is bőven pluszban voltam a kirándulásból anyagilag, az valószínűleg segített. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen, de egy bizonyos szám felett nem izgulok jobban, ha nagyobb a tét, nem éreztem ilyen szempontból máshogy magam, mint egy HKK nemzeti döntőben, ahol pár százezer a tét gyakorlatilag.

A 6-2-es zárásnál még közel sem volt egyértelmű, hogy továbbjutsz, aztán végül pont becsúsztál, amivel a Finals-kvalifikáció is meglett, majd jött az imént említett nagy téttel bíró meccs, aztán végül a vereség a Top 8-ban. Hol jött el az a pont a hétvégében, amikor már tényleg őszintén tudtál örülni az eredményednek?

5-2-nél az utolsó körben úgy voltam vele, hogy a fix Top 32-ért játszom az utolsó meccset. Egy RG Smokernek rettentően sikerült elrontani a napját, és én már ezzel is elégedett voltam. Egy 34. hely volt a legjobb korábbi eredményem, még Utrechtből, és bár az 1000 fős volt, a Top 32-t mégis javításnak tudtam megélni. Aztán jött még egy kis reménykedés, de nem gondoltam reálisnak a Top 16-ot, mégis sikerült, attól se voltam szomorú. Elsőre le se esett, egy jó 10 percnek el kellett telnie, mire összeraktam, hogy ezáltal lett invite-om Düsseldorfba, ekkor tört ki belőlem hangosan is a boldogság. A Top 16-os meccs megnyerése után felálltam, és majdnem összeestem a kimenő adrenalintól, de leülni se tudtam az izgatottságtól – azt hiszem, ez nagyjából leírja az állapotomat a pillanatban. A Top 8-ra már teljesen nyugodt voltam, a serial megvan, az ellenfelem egy kiemelkedően jó játékos egy számomra rossz matchupban, de nagyon korrekt és jófej (játszottunk a verseny svájci részében is), lenyomtunk két jó hangulatú meccset, ahol gyakorlatilag esélyem nem volt, majd boldogan hazamentünk.

Van-e bármilyen olyan tapasztalat vagy tanulság, amit magaddal tudtál vinni Zágrábból?

Talán az a legnagyobb tanulság, hogy nem kell pánikolni, ha nincs már hetekkel egy verseny előtt fix tervem arról, hogy mivel akarok játszani, bár azért a mostaninál nem rossz legalább egy kicsivel hamarabb kitalálni. Megerősített abban, hogy vagyok elég jó játékos ahhoz, hogy meg tudjak ragadni egy erős decket, aminek a működésével azért legalább többségében tisztában vagyok, például sokat játszottam ellene, és egy adag gyakorlás után magas szinten tudjam forgatni, nem kell feltétlenül heteket, hónapokat rááldozni. Ezen kívül a regional top cutban való játék tapasztalatát, élményét mindenképpen magammal viszem még egy jó darabig.

Köszönjük az interjút, és sok sikert a decemberi Finals-tornán Düsseldorfban!

Köszönöm, és köszönöm mind a hazai közösségnek távolról, mind az ott lévőknek a támogatását, nagyon sokat jelent!