Levi elmesélte, hogyan élte meg a továbbjutást a második napra.

Óriási izgalmakat hozott a hétvége, a NoHEROES Regional-versenyén ugyanis brillíroztak a magyarok: az utolsó kör előtt még öten is pályáztak a továbbjutó helyekre, Ádám Leventének pedig végül össze is jött a top cut – a hazai One Piece-játékosok közül mindössze harmadikként offline versenyen. A Top 32 sajnos a végállomást jelentette másnap, de az eredmény így is magáért beszél – hogy miként élte meg, azt most elárulja nekünk ő maga.

---

Szia Levi, gratulálunk a Münchenben elért fantasztikus eredményhez! Fogunk beszélni erről is, de kezdjük az elején, illetve kicsit még korábban. A verseny előtt már elmesélted, hogyan kötöttél ki a Rob Lucci mellett – az utazást megelőző napokban voltak még változtatások, bizonytalanságok a konkrét 50 lapot tekintve?

Szevasz Zsótikám! Először is köszönöm a felkérést és a gratulációt az eredményhez, valamint üdvözlöm az OPTCG olvasóit is! Alapvetően szerencsésebb helyzetben voltam abban a tekintetben, hogy meta leadert választottam, így nem feltétlenül nekem kellett feltalálni a spanyolviaszt a deck gerincét és működését illetően. Véleményem szerint a Lucci is tipikusan az a deck, aminek nincs egy kőbe vésett fix listája, rengetegféleképpen lehet saját szájízre/adott metára faragni benne az arányokat és a “tech” lapokat, így a deck gerince viszonylag adott volt. Pár kérdés természetesen keringett a levegőben, például hogy mennyire szeretnék techelni a két számomra mumus deckre, a BB-re és a BY Luffyra. Végül azon a ponton maradtam, hogy nem fogom túllihegni a dolgot, és egyedül egy Nightmare Luffyt éreztem elegendőnek, hogy beerőszakoljam. Hatalmas szívfájdalmam volt a második Hina és Helmeppo elengedése, de összességében elégedett voltam a két darab 4-cost Kuzannal, amik a helyükön tartottak velem aznap, és egy percig sem bántam meg a döntést (bár voltak pillanatok, mikor eléggé próbára tettek az egyik kék Doffy ellenfelem ellen… :P). Ehhez tudok kötni még az előző estéről egy kisebb “Civil War”-t Zsomborral a 4 db Rob Lucci vs. 3 db Rob Lucci + 1 db 5-cost Kaku kapcsán. Ahogy fentebb is taglaltam, szerintem egyik út sem egyértelműen rossz, inkább preferencia kérdése, de úgy voltam vele, ha már ezzel a listával próbálkoztam az elmúlt 2 hétben, és azt éreztem, a deck meg is hálálja lépten-nyomon, nem fogom az utolsó pillanatban elárulni, és bíztam a döntésemben a végső 50 lapot illetően.

Az első offline Regional-versenyeden rögtön nagyon szépen teljesítettél novemberben, már ott sem voltál messze a továbbjutástól. Ez inkább magabiztosságot adott, mert láttad, hogy képes vagy jó teljesítményre a nemzetközi mezőnyben is, vagy inkább nyomással járt azzal, hogy rögtön magasra tetted a lécet?

Én ezt inkább egy kapaszkodónak éltem/élem meg, mint pozitív visszacsatolás, hogy nem kell túlstresszelnem vagy nagyon leírnom magam, ahogy a mostani hétvége is mutatta, egészen korrektül meg tudom állni a helyem nemzetközi szinten is. Nyilván ebből fakadóan az ember hajlamos önkéntelenül is elvárásokat állitani önmagával szemben a korábbi eredmények alapján, és úgyis indultam neki a dolognak, hogy legalább azt az eredményt szeretném ismét hozni, de legfőbbképpen azt a keserű érzést szerettem volna elkerülni, amit akkor éreztem utána hazafelé, ez is hajtott és motivált a végéig. Ettől függetlenül mindenkinek azt tanácsolom, hogy próbáljunk azért a realitás talaján mozogni, és fontos, hogy ne állítsunk magunkkal szemben irreális elvárásokat, mert sokkal könnyebben tudjuk megégetni magunkat a végén, és csak a legfontosabb dolgot vesszük el magunktól (az élményt, amit a hétvége és a körítés ad hozzá).

Számomra alapvetően amúgy is kicsit csalóka ez az egész, mert elég sok TCG-ben kipróbáltam már magam akár online vagy offline (HS, MTG Arena, HKK, FAB, illetve űztem – ha nem is profi szinten, de kompetitíven – LOL-t és SC2-t is, mindkettőt a létrát tekintve viszonylag magas szinten), amelyekből rengeteg pozitív visszacsatolást kaptam már, hogy képes vagyok jól teljesíteni, ha nem visz el a saját makacsságom és jó a formaidőzítésem.

Lélektanilag hogyan élted meg a svájci szakaszt, ahogy meccsről meccsre közelítettél a top cut helyezés felé?

Összességében talán jóval nyugodtabb voltam a kezdetén a dolognak, főleg az első meccs végén, mivel most szerencsére sikerült győzelemmel indítani a napot (alapvetően egy viszonylag jó hangulatú meccs volt függetlenül attól, hogy ellenfelemnek egy lénye nem élte meg a swinget a rush-os karaktereket kivéve…). Ahogy teltek a fordulók, úgy oldódtam egyre jobban, és éreztem, hogy nagyon is jó döntés volt aznapra a Lucci, a kellemetlenebb matchupok ellenére is (Usopp, BB, kék Doffy hátulról). Nyilván az első vereségnél kicsit meginogott bennem a léc, és kellett némi akaraterő, hogy a víz felett maradjak fejben, de az X-1 még messze van a világ végétől. Aztán elérkezett az a bizonyos 7. forduló, amit lentebb majd bővebben is kifejtek egy másik kérdésben… Hát forduló volt a javából, az biztos. Miután véget ért, és elértem a második vereségemig, picit eltört bennem valami, és utána elég sokáig csak pörögtek a fejemben a pillanatok, hol lehetett volna ezt a véget elkerülni, miközben próbáltam nem mélyen beleesni abba a bizonyos lyukba, ami talán a végét is jelenthette volna a hétvégi “csodának”.

Miután kicsit kizökkentettek a srácok, hogy kezdődik a következő kör, próbáltam összekaparni magam fejben, és megkeresni az asztalom (némi reményt adott, hogy viszonylag magas számú asztalon folytathattam a dolgot, mint utólag kiderült, fel lettem sorsolva, ami vissza tudott rántani még az életbe 6-2-nél is). Leültem, vártam az ellenfelem, aki megérkezett, egy viszonylag lazább srác volt, ennek örültem, majd kicsapta a playmatot, amin Buggy és Cross Guild karakterek voltak… de jó, gondoltam, egy Buggyt kapok, ami eléggé nekem tud állni majd. Ahaaa… főleg Buggy leader. Ekkor ellenfelem kirakta az Usopp Leadert, és nem én voltam a legboldogabb ember a teremben, miután emellé még a kockát is sikerült megdobnia. Mondom jólvan, Fortuna, meg leszek én dolgoztatva azért a top cutért, látom. Végül az egészen optimális kezdése után alábbhagyott nála a kakaó, és a tapasztalataimra hagyatkozva Jackkel és egy eventekkel megsegített Moria-kombóval karöltve sikerült átbillenteni a tempót, és onnan már az egész csak történelem. Megvan a 7-2, jólvan, még él az álom, fel is sorsoltak, nyertem is, mi kellhet még? Hát kellett még valami, mégpedig hogy az utolsó ellenfelem egy Shanks volt, akit végül sikerült térdre kényszeríteni, és ezzel elérni az ikonikus 8-2-es eredményt, minden várakozásomat felülmúlva.

Beszéljünk külön kicsit arról a fordulóról, ami egy filmben biztosan az egyik dramaturgiai csúcspont lenne: a hetedik fordulónál 6-1-es állásnál összesorsoltak titeket Fábián Gerivel…

Hol is kezdjem… Nem volt éppen a legboldogabb pillanatom aznap, attól függetlenül, hogy alapvetően a sorsolás nekem állt a Leaderekből és az előzetes tesztelésekből adódóan, szegény Gerit sikerült kicsit tönkretenni előző este a hostelben, elég lehetetlen helyzetekből is. Leültünk, próbáltam oldani kicsit a stresszt, poénkodtunk, megdobta a kezdést, és kezdődött a feketeleves. Alapvetően egy eléggé kiélezett és izgalmas meccs volt, amit egy percig sem bántam meg, hogy le kellett játszani. Mint utólag kiderült, rendesen bevágtam azt a bizonyos fát magam alatt, mert Gerit sikerült alaposan felkészíteni a matchupból korábbi teszteléseink alatt, ami utólag eredményesnek is bizonyult, mert nagyon szépen játszotta a szerepét és a húzását is. Nem szeretném nagyon mélyen taglalni az eseményeket, csak a végét, amin állt vagy bukott a meccs. Utolsó körömre volt egy egész korrekt asztalom egy blockerrel, és két feladat állt előttem: Geri asztala egy Luffytaro és egy blocker O-Nami volt, amit előző körben sikerült az asztalra helyeznie, emellé pedig még DON!!-t is sikerült hagyni az esetleges Giantre az 1 HP-ja és az 5-6 lapos keze mellé. Ez így összességében elég volt, hogy a lethal gondolatát teljesen elvethettem, és az asztalra valamint a túlélésre kellett fókuszálni. A kezem az előző körös Sabo filter után egy egész 2K counter Kaku volt. Emellé sikerült ügyesen húzni egy Ice Age-et, amivel a Jack már meg is tudta oldani magában a Luffy-tarót, a filterből pedig kaptam egy Tempestet, és itt jött az első dilemma. El akarom-e húzni a tempestet, vagy a stabilabb line-t választom (amit mindjárt ki is fejtek)? Ha sikerül elérnem a két célom a körben, ami a Giant elhasználtatása Gerivel, valamint az utolsó HP kifilézése és a blocker Nami megöletése, akkor nyerhetek, ha az utolsó életemben van counter, mivel Geri egyetlen outja a 7-cost rush Sanji, ami – mivel csak 9 DON!!-ja lesz a Giant kijátszása után – a következő körben 2x7K swinget jelent, vagy esetleg amit próbáltam volna még beszuggerálni, az a 6+8K a 2K counterrel a kezemben, amire nem sok esélyt láttam, mivel az előző körben 2K-t filtereztem el az egyik lapnak, ami elég erősen telegrafálta, hogy mi lehet a kezem. Végül sikerrel jártam minden téren, amit a saját körömben akartam, mert kiszállt a Giant, a blocker, Geri utolsó élete, és sikerült levakarni a Luffy-tarót is, így már csak az ima maradt, hogy jön-e a harmadik Sanji, és van-e counter az életemben. Sajnálatom az előbbire igen, a másikra pedig nem volt a válasz, így Geri győzedelmeskedett felettem a végén. Összességében büszke voltam rá, mind a mi meccsünk, mind az egész napos menetelése alapján, és úgy érzem, már eléggé kijárt neki, hogy kapjon ő is egy erősebb pozitív visszajelzést a versenyzéstől. GG!

Hogyan élted meg a nyolcadik győzelem utáni várakozást? És hogyan próbáltál fejben felkészülni a második napra, miután biztossá vált a továbbjutásod?

Szerintem senkit sem fog meglepetésként érni, hogy maga volt a földi pokol, főleg Zsombor kevésbé ízléses vicceivel, például amikor felkiált, hogy “úristen!”, mintha már meg lett volna a vége. Szerintem egy zabszem nem fért belém akkor, ahogy próbálta oldani a maga sajátságos módján a stresszemet. Alapvetően reménykedve álltam neki a várakozásnak, mert mindvégig eléggé elöl lévő asztalokon verettem, és a két vereségem közül az egyik 7-3, a másik pedig 8-2 volt, plusz fel is sorsoltak a végére, ami adott egy kis extra löketet a végére. Végül brutálisan hosszúnak tűnő nagyjából 15-30 perc leteltével valaki közli, hogy sikerült, és 25. lettem, ami hihetetlen örömmel töltött el akkor, bár még így is voltak emberek, akik jobban örültek még nálam is, ahogy G a semmiből letámadva rámvetette magát.

A második napra való készülődést inkább hagyjuk… Nyilván emésztgettem a dolgot magamban, impulzivvásárolni kellet természetesen egy AA Lucci leadert emléknek, illetve egy extra sleeve-et másnapra a biztonság kedvéért. Majd miután mindenki kicsencselte magát, útnak eredtünk bevásárolni holnapra, majd végre jöhetett a jól megérdemelt ünneplés és kajálás. Nagyon jó hangulatban telt az este, a srácok próbálták kinyomozni az első ellenfelem, sajnos sikertelenül, de úgy voltam vele, jöhet nekem bármi a fentebb említett BB-n / Dongón kívül, az esély adott lesz a menetelésre, ha a sors is úgy akarja majd. Végül viszonylag későn sikerült hazakeveredni, és az óraátállítás sem segített sokat, hogy bármennyire is kipihenten tudjak nekivágni a hajrának.

Ahhoz képest, hogy milyen tét forgott kockán, nem feltétlenül éreztem magam túlzottan stresszesnek vagy nyomás alatt. Próbáltam élvezni az egészet és sodródni az árral, miközben a lehető legtöbbet próbálom kihozni magamból és a húzásból (nem annyira hiszek az előzetes rituálékban vagy hasonló dolgokban, csak próbáltam jól érezni magam a srácokkal, és minél kevesebbet rágódni a másnapon).

A Top 32-ben végül már nem jött össze az újabb győzelem, ami az adott pillanatban biztos, hogy fájó volt. Mesélj erről is egy kicsit, kérlek.

Természetesen eléggé csalódásként ért, hogy egy abszolút jó matchupot sikerült végül elveszíteni, de mentségemre szóljon, a gyerek elég masszívan nyomta az antagonista szerepet ellenem, és ezt a saját húzásom sem feltétlenül szerette volna megállítani (lehetőségeimhez mérten szerintem a lehető legtöbbet sikerült kihozni a húzásból, de ahogy mondani szokták, “there is only so much cost reduction/K.O”). Ezek a dolgok amúgy bennem inkább pár nap lecsengése után szoktak leülepedni, de próbálom ezt nem tragédiaként megélni, hanem inkább motivációként, hogy ebbe tudjak majd legközelebb kapaszkodni, ha ismét sikerült hasonló kaliberű versenyre kijutni majd (ha más nem, majd a Finalsön 😛 ). A srácok gratulációja és együttérzése sokat oldott az adott pillanatban ebből, így nem voltam letörve egész nap, és próbáltam ezt az egész érzést inkább félrecsomagolni, hogy ki tudjam még élvezni a hétvége hátralévő részét. Őszintén sajnálom, srácok, hogy nem tartott tovább a műsor aznapra…

Mikor fogtad fel (ha felfogtad már egyáltalán), hogy mekkora eredményt értél el? És milyen kihatással lehet ez szerinted a jövőbeli OP-s pályafutásodra?

Én még ezen a ponton is biztos vagyok abban, hogy nekem sikerült felfogni a legkevésbé ezt az egészet. Hogy hogyan fogja a “karrieremet” befolyásolni, azt még egyelőre elég nehéz lenne megjósolni (Loot Legion… khm… khm 😛 ) (vettük a lapot 🙂 – a szerk.), ha más nem, biztos egy masszív önbizalomboost lesz majd, és hajtani fog, amíg még űzöm a játékot. Persze a többiektől megkaptam rögtön, hogy innen már nincs megállás, és csak felfelé, úgyhogy akkor nyomod, fa… láb! “Mi van veled Pokróc Gaming top32 stream” és miegymás.

A magyar csapat többi tagja is nagyon szépen teljesített, többen is közel voltak a továbbjutáshoz rajtad kívül is. Te milyennek látod a hazai mezőnyt? Mennyire a játékosok, és mennyire a közösség érdeme ez a kiváló eredménysor?

Még egyszer megragadom az alkalmat, hogy gratuláljak itt is a srácoknak, és nagyon büszke vagyok a 7-3-as eredményekre, főleg Danikára és Fábián Gerire, mert magukhoz képest nagyon szépen beérett nekik a hétvége végre, és abszolút megérdemelték volna ők is Feccel és G-vel együtt a top cutot aznap. Nagyon sajnálom, hogy csak nekem adatott meg a lehetőség, hogy valami olyat tegyek, amit itthon még soha senki ezelőtt. Az ottani ellenfeleimből kiindulva, és hogy miket láttunk aznap streamen, én teljesen azt érzem, hogy itthon is van egy csoport játékos, aki elég szépen meg tudná állni a helyét a nemzetek között, ahogy ezt Fec is mondta a hétvégén, szerintem is nagyon szép lineupot tudnánk vinni, ha esetleg felmerülne egy ilyen jellegű verseny. Bármennyire is lehet, hogy ez most kicsit bántóan vagy öntelten fog esni, szerintem ők sem véletlenül mentek ilyen szép eredményt, és a mi kis családias test groupunk elég sok energiát és effortot belerakott a felkészülésbe, valamint a folyamatos fejlődésért való küzdelembe, aminek köszönhető, hogy mostanra szerintem többen is szépen helyt tudunk állni akár egy nagyobb regionalon is. A többi közösségről érthető okok miatt nem tudok nyilatkozni, de rengeteg emberrel szoktam beszélgetni a közösségünkből, akik próbálnak jobbak lenni, és látom rajtuk, hogy küzdenek is azért, hogy jobbak legyenek, így őszintén nem lepne meg, ha a jövőben sokkal hosszabb vagy változatosabb névsort láthatnánk majd azok között, akik hasonló (ha nem jobb) eredményt mennek majd nemzetközi szinten.

A versenyzés mellett volt valamennyi időtök kikapcsolódni, szórakozni a hétvégén?

A pénteki nap a viszonylag hosszabb út miatt kevés szabadidővel kecsegtetett, főleg, hogy másnap azért valamennyire kipihenten kellett volna megérkezni a helyszínre. A kellemes 7 órás vonatút alatt jutott azért idő bőven a gyakorlásra és egy kis OPTCG-s barkóbára is a végén. Miután elfoglaltuk a szállást, nézegettünk pár kajáldát, és végül egy okés hamburgerező mellett döntöttünk, majd a vacsora és a beszélgetés végeztével vissza a szállásra, és az este zárása képpen még egy kis OP a közös térben. Szombatra a verseny után a fentebb írt pizzázás jutott, valamint nem kevés beszélgetés a hazaúton és a szálláson. Vasárnap pedig viszonylag sok időt töltöttünk a helyszínen még zárásig, úgyhogy mondhatjuk azt is, hogy nem sok mellékes program vagy városnézés volt a hétvégében, de én abszolút jól éreztem magam így is, és ezt szerintem a többiek nevében is el tudom mondani.

Mit mondanál azoknak, akik sosem voltak még külföldön versenyezni? Mit jelent ez számodra?

Számomra ezek az események mindig elsősorban a megmérettetésről és a minél jobb eredmény eléréséről szólnak, és csak másodlagosan lesznek “nyaralás/kikapcsolódás”. Nyilván valamennyire ez a két dolog kéz a kézben jár, hiszen mégis csak hobbi az egész jelen formájában, és nehéz lenne azt mondani, hogy ezek nem szólnak az élményszerzésről és a feltöltődésről is egyben. Valamennyire talán már fentebb is utaltam erre, de elsősorban a legfontosabb dolog az ilyenkor, hogy megfelelő elvárásokkal és célokkal vágjunk neki a dolognak. Nagyon fontos előre letisztázni magunkban azt is, hogy mi a célunk ezzel az egésszel, mit szeretnénk elérni a versenyen, és mikortól vagyunk már elégedettek az elért eredményünkkel, és azzal, amit letettünk magunkkal szemben az asztalra. Nem baj az, ha valaki úgy utazik ki, hogy inkább csak jól szeretné érezni magát, és nyaralna egyet, és ennek van alárendelve egy kvázi nagyobb méretű “lokál” is, ahol versenyzünk, de nem omlik össze a világ, ha esetleg nem nyerünk milliókat. Senkit sem akarok elriasztani ettől, tényleg hatalmas élmény, de főleg akkor lesz az, ha megfelelő társasággal vágunk neki az útnak, valamint a helyén tudjuk kezelni, ha éppen nem az sül ki az egészből az, amit előzetesen szerettünk volna (itt is lehet több tényező, van, hogy hiába teszünk meg előzetesen minden,t valahogy ott helyben aznap semmi sem akar a mi oldalunkra állni, és nálamnál jóval nagyobb nevek is mentek már számunkra sokkoló 0-3 droppokat, nekik ez csak egy event volt a sok közül). Nem fogom azt mondani, hogy mindenkit bátorítok, hogy vágjon bele ebbe, mert se nem lesz sétagalopp a verseny, se nem fogják ezt megkönnyíteni ellenfeleink sem jobb esetben (persze itt is mindenki csak emberből van). Összességében hatalmas élmények ezek, akár az elsőre gondolok vissza, akár csak a mostanira, biztos örökké velem tartanak majd, és ezt senkitől sem akarom elvenni, úgyhogy aki komolyan gondolja a versenyzést, azoknak csak ajánlani tudom, mert rengeteget lehet belőle tanulni, és bele lehet futni olyan emberekbe, akik segíthetnek akár jobb játékossá válni, ha nyitottak vagyunk rá.

Búcsúzásképpen köszönöm mindenkinek, aki eljutott idáig az interjúban és végigolvasta! Remélem, hogy tetszett, és főleg azt, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom, amikor így jelenek majd meg az oldalon!