Tippek az első saját deck összeállításához.

Ahogy arról az induláskor már beszélünk, egyértelmű célunk a bloggal, hogy ne csak a napi információk, versenybeszámolók gyűjtőhelye legyen ez a felület, hanem hogy létrehozzunk egy olyan tudástárat, ami támaszt nyújthat mindazoknak, akik újonnan csöppennek bele a One Piece Card Game világába, és szeretnék minél előbb felvenni a fonalat. Ennek nyomán most a pakliépítés kapcsán igyekszünk mankót nyújtani, felvázolva egy olyan kiindulási pontot, amire a későbbiekben lehet építeni.

Az aranymetszés

Aki játszott már bármilyen TCG-vel, az pontosan tudja, hogy a pakliépítésnél kiemelt szerepe van az arányoknak. A rossz hír, hogy egyértelmű, univerzális recept a One Piece esetében sincs: mivel az egyes deckek rendkívül széles skálán mozoghatnak a játékstílust tekintve, ezért a funkcionális arányok is ide-oda tolódnak a pakliválasztástól függően. Ugyanakkor van olyan sablon, amiből ki lehet indulni – csak nem szabad afféle “isteni arányként” kezelni, inkább egyfajta útmutatóként, amit aztán kedvünkre alakíthatunk.

A játék és a pakliépítés kapcsán gyakran bele lehet futni az 5×10-es szabályba, ami az univerzális sémától nagyon messze van, kiindulási alapnak azonban kétség kívül több mint megfelelő. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor egy 50 lapos paklit öt darab 10-es egységre érdemes felbontani a funkciókat tekintve: counterekre, korai és támogató karakterekre, középjáték karakterekre, “boss” karakterekre, valamint eventekre és stage-ekre. Nézzük meg ezeket kicsit közelebbről!

A karakterek

Néhány speciális kivételtől eltekintve (pl. Nami) a legtöbb pakli gerincét karakter kártyák alkotják, a meccseket pedig az asztalon vívjuk meg. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy ezek között milyen arányokat lövünk be, szükségünk lesz ugyanis “lényekre” a játék minden szakaszában, nem is beszélve az általuk betöltött szerepről. Alapvetően 3 kategóriába (3×10 lap) sorolhatjuk be őket, melyek az alábbiak:

• Korai és támogató karakterek: Szinte minden pakliban vannak olyan karakterek, melyekkel elsősorban nem harcolni szeretnénk, hanem valamilyen más funkciót töltenek be. Ilyenek például a keresők vagy az olcsó blockerek, de nyugodtan ide sorolhatjuk azokat a lapokat is, melyeknek van már harcban is értelmezhető statjuk (tipikusan 3-ért 5000), de alapvetően a korai játékban vesszük hasznukat. Jellemzően az 1-3 DON!!-os szekció tartozik ide, de a bizonyos paklik ellen hasznos “tech” lapok esetenként ennél drágábbak is lehetnek – ettől függetlenül ők is támogató funkciót látnak el.

• Középjáték karakterek: A One Piece játékmenetének és Leader-rendszerének köszönhetően itt nagyon nehéz “snowballozni”, vagyis megszerezni az előnyt az első-második körben, és azt görgetni tovább magunk előtt. Amit viszont egyik deck sem engedhet meg magának, hogy a 4-7 DON!!-os körökben nem kezd el valamiféle “sereget” felállítani. Természetesen ezeknek a karaktereknek is lehet valamiféle extra funkciójuk (blocker, húzás, leszedés stb.), a lényeg inkább az, hogy ezek azok a lapok, amiket a “fejlődési” szakaszban szeretnénk használni.

• “Boss” karakterek: Nevezhetnénk ezt a szekciót “győzelmi kondíciónak” is, hiszen tipikusan ezek azok a lapok, amikkel meg szeretnénk nyerni a játékot. A legnagyobb testek, a legdurvább effektek, avagy azok a kártyák, amik a legnagyobb fejtörést okozzák az ellenfélnek, és amikre fel kell készülni, meg kell próbálni minél jobban körbejátszani őket, különben akár önmagukban eldönthetik a meccset. Ez tipikusan a 8-10 DON!!-os szekció, és bár kezdőként csábítóan hangozhat minél több ilyennel játszani, ez az a részleg, ahol a legritkábban érdemes túllépni a 10-es limitet, aminek két oka van. Egyrészt a költség, hiszen hiába van nálunk 5-6 ilyen lap, ha körönként csak egyet tudunk kijátszani belőlük, másrészt pedig a counter-érték, a drága karaktereken ugyanis általában nincs ilyen, ami hátrány – de erről nemsokára még beszélünk.

A védelem

Bár a karaktereink között is lesznek olyanok, amik védekező funkciót töltenek be (tipikusan ilyenek a blockerek), a fennmaradó 2×10 lapot mindenképpen érdemes kifejezetten ennek szentelni.

• Counterek: Itt kifejezetten a 2K countereket kell érteni, melyek egyetlen pakliból sem hiányozhatnak. A legtöbb itt leírt dolog gumiszabályként értelmezhető, ami viszont egyértelműen kirajzolódik, hogy nagyon ritka, amikor egy deck nem játszik legalább 10 darab 2K counterrel. Még egy agresszívabb összeállításnak is meg kell tudnia védenie a karaktereit, és nagyon nem mindegy, hogy egy vagy két lapot kell ilyenkor eldobálnunk. Kötelező tehát mindenhova 10-12 darab 2K counterrel játszani, de olyan deckeknél, ahol ezeknek az alternatív (asztalról működő) funkciójuk is hasznos, ez a szám akár még magasabb is lehet. De a legtöbb 2K countert alapjáraton eldobni szeretnénk, nem kijátszani, szóval ha nincs jobb, ne féljük berakni olyan lapot, ami egyébként teljesen haszontalan, mert a nagyobb counter-érték már önmagában elég erős érv tud lenni. Ugyanakkor törekedni kell arra, hogy a karakter alternatív felhasználási módja minél jobban simuljon a paklinkhoz és a játéktervünkhöz.

• Eventek: Vannak paklik, amik egyáltalán nem játszanak eventtel, mint ahogy olyanok is, amik bőven 10 felett is akár (a már említett Namit most ne vegyük ide), de alapvetően érdemes ezt is külön szekcióként kezelni. Funkciójukat tekintve ezek is lehetnek eltérőek: vannak, amik inkább a counter szekcióhoz hasonló hasznossággal bírnak, vannak, amik inkább támogató jelleget töltenek be (keresés), mint ahogy olyanok is, amik a közép- és a végjátékban segítenek minket abban, hogy megtartsuk a lendületet és a board kontrollt (leszedések). Külön kiemelném a most már minden színből elérhető 0-s eventeket (+3000-et adnak, ha eldobunk egy lapot), melyek nagyon jól tudják balanszolni a paklit, ha túl sok counterérték nélküli lappal játszunk. Ha legalább 16-18 ilyen kártyánk van (tipikusan a boss karakterek és az eventek), akkor mindenképpen érdemes néhányat betenni belőlük, hogy ne álljanak haszontalanul a kezünkben (ún. “brickelés”).

Mennyire 5×10 az 5×10?

A rövid válasz, hogy a legtöbbször semennyire. A kicsit hosszabb az, hogy ez nagyban függ a paklink stílusától. Az aggro (gyors, agresszív játékot erőltető) deckek például sokkal több korai és támogató karakterrel játszanak, cserébe csupán 0-4 boss monsterrel, a midrange deckeknél (tipikusan ilyen a legtöbb lila deck, ami tempóelőnyre törekszik) a középjáték szekció nagyon hangsúlyos, a kontroll pakliknál pedig nagyon egyértelműen kirajzolódnak a late game karakterek, vagyis azok a lapok, amikkel nyerni szeretne, miután megoldott minden fenyegetést.

Egy szó mint száz: az 5×10-es szabály egy hasznos kiindulási alap tud lenni a kezdő pakliépítők számára, nagyon fontos ugyanakkor, hogy felismerjük, hol helyezkedik el a skálán a paklink, és ennek megfelelően változtassunk az arányokon. Ehhez azonban már játszani és tapasztalni is kell egy keveset – de ne féljetek ettől, hiszen a fejlődés nagyon hamar kézzel fogható lesz!

Ahogy arra a cím is utal, ez csak a cikksorozat első felvonása volt: a következő részben egy másik fontos szempontról, a “managörbéről” fogunk részletesebben beszélni.