A hétvégi verseny győztesével beszélgettünk.

Ahogy az tegnapi beszámolónkból már kiderült, Makó Gergely győzelmével zárult a 2024-es One Piece Nemzeti Bajnokság, ezen alkalomból pedig készítettünk vele egy interjút – ezt olvashatjátok lentebb.

---

Egyed Dávid: Szia, Gergő!

Makó Gergely : Szia, Dávid, és üdvözlöm az olvasókat is!

Engedd meg, hogy gratuláljak Nemzeti Bajnoki címedhez! Bár sokan ismernek kártyás múltad miatt, de az OP közösségben eddig talán kevésbé volt ismert a neved, kérlek, hogy mutatkozz be az olvasóknak!

MG: Makó Gergely vagyok, 23 éves, jelenleg egyetemi hallgató. Az említett kártyás múlt a Hatalom Kártyái Kártyajátékból származik, ezt effektíve 5 éves korom óta űzöm, 9 éves korom óta versenyszinten, már két nemzeti bajnoki címmel is rendelkezem. Ehhez meg kell jegyezni, hogy ezt a játékot részben édesapám (Makó Balázs) találta ki, és én konkrétan előbb játszottam, mint hogy olvasni tudtam volna, mondhatni a véremben van a mesekártyázás. 😀

A One Piece Card Game mondhatjuk talán, hogy viszonylag új dolog az életedben. Hol ismerted meg a játékot, és miért kezdtél el játszani?

MG: Még tavaly év vége felé volt egy nagyobb népvándorlás a One Piece felé a HKK irányából, ugye már ti is beszéltetek róla egy ideje a Lootcastban, az én OP-s utamban pedig az első lépést az jelentette, amikor december 28-án átmentem Nagy Danihoz és Ádám Levihez megtanulni a játékot. Én azt tartottam, hogy számomra fontosabb tényező a játék közössége, amit játszom, mint maga a játék, így amikor elég sok általam kedvelt HKK-s leváltott OP-ra – mint például az előbb említett két úriember is -, akkor úgy éreztem, itt az ideje ezt is megtanulni. A másik kártyajátékot se hagytam abba, de visszább vettem, és jobban a One Piece-re fókuszáltam.

Van már pár nagy verseny a hátad mögött, így simán el tudom képzelni, hogy van valamilyen biztos recepted. Hogyan készültél fel a Nemzeti Bajnokságra? Volt valami különleges módszered?

MG: Hát ez nem fog jól hangzani, de mint ezt elég sokakkal megosztottam, egészen sokáig nem terveztem résztvenni a Nemzetin. Valamelyik Store Treasure Cupon kiégtem kicsit az OP-07 formatból (miután kikaptam két Namitól az első két fordulóban), és fejben kicsit elengedtem a formátumot. Ebben szerepet játszott az is, hogy kb. ugyanakkor sikerült jegyet szerezni egy külföldi versenyre, ami a starterek utáni 08-as metában lesz megtartva, így a fókuszom átterelődött arra, 07-ben már csak szórakozni jártam egy darabig versenyre, a szívemnek kedves kék-sárga Ace paklival. Azt, hogy egyáltalán részt fogok venni a Nemzetin, előző este, illetve ami még rosszabb, aznap hajnalban döntöttem el végleg. Külföldön tanuló-élő, hazalátogató barátaimmal voltam kicsit italozni, hajnali kettőre sikerült hazaérni, és ekkor vált biztossá, hogy kétes állapotban, de el fogok indulni a rendezvényen. Szerencsére reggelre sikerült magam összekaparni, a hosszú, komoly versenyekhez pedig a HKK Nemzetik harmadik napjai miatt hozzá vagyok szokva, ezek akár reggel 9-től este 11-ig is el tudnak tartani. A biztos recept, hogy nem kell túlizgulni, fölösleges magadra nyomást helyezni, mert attól jellemzően (szerintem) csak romlik az eredmény. Emellett mindenképpen olyan paklit érdemes választani, amellyel szuper komfortos a játék, még akkor is, ha nem feltétlenül az a legerősebb a formátumon éppen. A saját játékodban jelentkező különbség áthidalja a pakli erejében lévő kis hátrányt, ha nem valami nagyon off-meta dologról van szó.

Egy igencsak technikás “dongó” Luffyval játszottál a versenyen. Tényleg annyira bonyolult ez a pakli, mint amilyennek tűnik? Miért erre esett a választásod?

MG: Kifejezetten kedvelem ezt a paklit, már a megjelenése óta forgatom kisebb kihagyásokkal. Gyakran éri az a kritika a paklit, hogy algoritmus deck, ami kétség kívül igaz, ha be tud állni 10 donon és elkezdeni a Gecko Moriával nyomni a körforgást, ott már nem bonyolult a játék. De szerintem összességében kifejezetten gondolkodós a koncepció, hogy jutok el idáig, mikor kell elkezdeni ezt a sztorit, illetve ha nem jön Gecko, mit csinálok. Az én véleményem szerint kifejezetten magas a deckben lévő “skill expression”, azaz nagyban függ a játékostól a deck ereje. A metában is jónak éreztem, ami be is jött, nem játszottam Bonney ellen, a Boa / kék Doffy párosból (ami még elég rossz matchup lehetne) pedig egyáltalán nem volt, ha jól tudom. Összességében egész nap nem játszottam olyan matchupot, ahol az asztalhoz leülésnél úgy éreztem volna, hogy hátrányban lennék egy Namin kívül. Beszéltünk is róla többekkel, hogy a “7.5” metában kifejezetten jó lehet a dongó, ugye Fábián Geri, illetve KAP is ezt a koncepciót vitte Liverpoolba. És ha már Liverpool, a legutolsó lökést az adta meg, hogy azt a Finalst is dongó nyerte, és az a lista nekem nagyon megtetszett, 8 searcherrel és 4 darab 4-es Kuzannal szuper konzisztensnek éreztem a decket, a 10-es Kuzan pedig a világok elpusztítója volt egész nap.

Embert próbáló, közel 11 órás versenyen sikerült győzedelmeskedned. Melyik volt a legemlékezetesebb partid a bajnokság során?

MG: A legjobb hangulatú parti mindenképp a Leitner Isti elleni volt, ha szorosnak nem is mondanám, de 5/5-nél mindketten gyakorlatilag tét nélkül játszottunk az alapszakasz utolsó fordulójában, biztos bejutóként. Ő Luccizott, nem is húzott jól, szerintem nagyjából 15 perc után bedobta, és inkább elmentünk pihenni, meg ettünk egy világklasszis epertortát. 😀 Amire szerintem a legtovább emlékezni fogok, az az Ádám Levi elleni elődöntő, gyakorlatilag team kill volt. Itt buktam el az egyetlen vesztes meccsemet egész nap, illetve 1-1-nél az overtime szabály miatt tudtam nyerni. Az utolsó körömben egy jó nagy ütést követően (amivel 2 életre került) csak betöltöttem az életembe 2 lapot a leaderrel és passzoltam, majd tiebreakerrel én nyertem. Emiatt az a párharc kicsit extrán keserű volt, nem szeretek így nyerni. A döntőre pedig természetesen szintén sokáig emlékezni fogok Csető Zsolti ellen, különösen a második mérkőzésre, amit én csak roncsderbinek neveznék. Zsolti részéről a besülő Brannew-k miatt (ez a két meccsen összesen 5 darab volt), illetve mert kénytelen volt Tsuru-Tsuru-Tashigi-Sanjival megoldani egy 10-es Kuzanomat, az én részemről pedig azért, mert az első 2 keresésemben elment mind a 4 Moria, és ott kicsit játéktervet kellett váltanom, körbe kellett érni a decken, mielőtt nagyon nagy bajba kerülök, így az a játék különösen elhúzódott.

Gondoltad volna, hogy ennyire hamar sikerül ennyire magas szinten űzni majd ezt a játékot? Hogyan éled meg a győzelmed?

MG: Mondjuk úgy, reméltem, még ha nem is konkrétan ekkora sikert, a körülményeket tekintve a 6/6-os svájci körrel, illetve a top 4-es eredményemmel már abszolút elégedett voltam. A nap végére már hihetetlen fáradt voltam, de pozitív jellegű fáradtság töltött el, mint amikor jó munkát végez az ember. A csapatverseny után ez a második komolyabb versenyes győzelmem, nagyon büszke vagyok rá, hogy sikerült ilyen szépen teljesíteni.

Mik a jövőbeli terveid a játékban? Szeretnél nemzetközi versenyeken is részt venni (ha igen, melyiken)?

MG: Mindenképpen, bár most Finalsra nem sikerült kisorsolódni, de a novemberi utrechti regionalra kiutazó, ha minden igaz, 11 fős magyar küldöttségnek része leszek, már nagyon várom!

Van-e valami tanácsod a feltörekvő játékosoknak, akik szintén ilyen magas szintre szeretnének eljutni?

MG: Gyakorlás, gyakorlás, meg még egy kis gyakorlás. Lehet mondani a fentebbiek alapján, hogy ez igazából nem szükséges, hiszen lám, nem készültem külön a Nemzetire, és mégis milyen jól sikerült, de garantálom, hogy ha nem lenne mindenféle túlzás nélkül több mint 300 meccsem a BY Luffyban, most nem én lennék itt. Persze nem a szimulátor agyatlan nyomkodására gondolok ez alatt, az csak kiegészítés, hanem elsősorban (amennyire csak lehetőség van rá) az élőben gyakorlás, illetve a meccsek alatt/után a mérkőzés fordulópontjainak átgondolása, elemzése nagyon fontos. Hol voltak döntési szituációk, mi lett volna az alternatív döntések következménye, lehetett volna-e jobban csinálni (akkor is, ha nyertél végül, a jó végkimenetel nem jelent tökéletes játékot). Sokat járok át a Dani/Levi háztartásba játszani, gyakorolni, szerintem sokat segít már az is, ha valaki ül melletted, és csak effektíve megkérdőjelezi a játékodat, mert ez gondolkozásra, a döntéseid alapos megindoklására késztet, és nem csak úgy érzésre megy a játék, aztán egyikőtök nyer.

Van-e valaki, akit különösen példaképnek tekintesz a játékban (akár magyar, akár külföldi játékos)?

MG: Példaképet nem feltétlenül tudnék megnevezni, olyanból természetesen számos van, akinek a szavára, véleményére sokat adok, mind itthon, mind külföldön. Nemzetközi játékosok közül közelebbről követem az olasz csapat munkásságát, akik például a váratlan sikereket elérő ST-14-es Luffy decket is kifőzték, illetve a már említett liverpooli győztest, FlecheNoire-t / Benjamin Gayraudot.

Köszönöm az interjút, további sok sikert kívánok!