Mai cikkünkben körbejárjuk, hogy mikor és milyen kártyát érdemes megutaztatni bevizsgálásra.

Mi az a grade-elés?

A grade-elés a gyűjthető dolgok – esetünkben a kártya, de képregények, videójátékok osztályzása sem ritka – világának speciális szakkifejezése, mely folyamat során az adott relikviát egy hivatalos értékelésnek vetnek alá. A folyamat során a szakértők egy adott kártyát alaposan megvizsgálnak, és általában négy szempont szerint osztályozzák őket egy tízfokozatú skálán:

• corners: a kártya sarkainak állapota
• edges: a kártya éleinek állapota
• centering: nyomdai pontosság, avagy mennyire van a kártya középre rendezve
• surface: a kártya felszíne, van-e sérülés, karc, hajlás rajta

Ezek alapján az adatok alapján a kártya 1-10-ig kap egy osztályzatot és egy értékelést, bekerül csak töréssel felbontható műanyag tokba egy címkével együtt, melyre a pontszáma mellett felkerül az osztályzást végző cég neve, valamint egy azonosító, amit bármikor le lehet kérni a grade-elő cég online adatbázisából, meggyőződve, hogy valóban megtörtént a hitelesítés.

Gondolhatjuk, hogy egy pakliból, frissen kihúzott kártya minden esetben 10 pontot kap, hiszen ahhoz senki nem nyúlt előttünk, semmilyen sérülés nem lehet rajta, ám ne gondoljuk, hogy ennyire egyszerű lenne tökéletes pontszámra szert tenni! Sok esetben a sarkak, élek és felszín valóban tökéletes – bár mivel az One Piece esetében pont a booster legutolsó lapja minden esetben az értékes lap, így benne van, hogy a csomagolásnál, polcra rakásnál, bontásnál akár minimálisan sérülhet. Sokkal inkább a centering okozza az igazi nehézséget, hiszen itt akár tizedmilliméteres különbségek is megakadályozhatják a hibátlan értékelést. Éppen ezért ne csodálkozzatok, ha valaki egy drágább lapnál esetleg alaposan megvizsgálja azt, nem feltétlenül arra kíváncsi, hogy eredeti-e a kártya, sokszor a szabad szemmel látható hibákat keresi, ami miatt esetleg romolhat a pontszám.

Miért grade-eltetünk lapot?

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mi értelme van az osztályzásnak, de viszonylag egyszerű a válasz is rá: mivel a különböző gyűjthető dolgokban (főleg az elmúlt pár évben) brutálisan sok pénz forog, éppen ezért rengeteg nagyon jó minőségű – akár szabad szemmel az eredetitől megkülönböztethetetlen – hamisítvány is megjelenik a piacon. Az osztályzással pedig a cégek nem csupán a kártya minőségét vizsgálják meg, hanem az eredetiségét is ellenőrzik. Gondoljunk csak bele, milyen rossz érzés lehet, ha egy akár évekig, évtizedekig féltve őrzött relikviánkról kiderül, hogy hamis? Ez erős gyomros, azt kell mondanom, főleg, ha nem is feltétlenül abból terveztük nyugdíjas éveinket finanszírozni, de arra számítottunk, hogy a kártya értéke felfelé mozog majd az idők során. A másik ok pedig nem más, hogy ez egy értéknövelő beruházás is lehet, ha kellően magas pontszámot kap a lapunk, sokszor az eredeti érték többszörösét is érheti egy hibátlan állapotú, tokozott lap.

Milyen céget válasszak grade-elésre?

A COVID óta gombamód elszaporodtak a kártyabevizsgáló cégek, kis túlzással szinte minden országban lehet már találkozni velük, EU-n belül és a tengerentúlon is. Gondolhatnánk, hogy azon kívül, hogy milyen a címke, illetve milyen gyorsan ér vissza a lap tőlük más különbség nincs az osztályozást végző cégek között, azonban óriási hibát követnénk el, ha ezek alapján választanánk ki a grade-elést végző céget. Régiója válogatja, hogy ki az, akit igazán szeretnek a gyűjtők, de van egy nagyon egyszerű ökölszabály, miszerint a Beckett és a PSA mindig nyerő, minden piac (az USA és az EU piacok eléggé eltérően mozognak a nyers lapoknál) őket szereti a legjobban, a gyűjtők is leginkább ezekre vadásznak. Évtizedes tapasztalattal rendelkezik mindkét cég, nagyon régóta a piacon is vannak. Úgy gondolom, hogy mivel a PSA fél pontokat nem osztogat, így kicsit ott könnyebb elérni a 10-es értékelést, mint a Beckettnél, akit én a legszigorúbbnak tartok a grade-elő cégek közül. Sokszor egy Beckett 9.5 értékelésű lap PSA 10 áron kel el a piacon (és fordítva), persze a gyűjtői réteg sokszor nem szereti, hogy egy fél pont le van csípve a végéből, így a PSA 10 kártyák népszerűbbek, több cserél gazdát. És igazából ez a kulcs, ami miatt nem érdemes “junkslabet” választani, bármennyire is tűnik egyszerűbbnek, hogy 2 hét alatt visszajön a grade-elt lap (a tengerentúlról gyakran 4-6 hónap a fordulási idő), bármennyire is jónak néz ki a címke, egyszerűen a piac sokszor nyers lapként árazza ezeket, és még csak nem is szereti igazán, van, hogy lassabban mozognak, mint a nyers, grade-eletlen változatuk.

Az igazi kincs: a Beckett Black Label

Az igazi prémiumot a Beckett fekete címkéje jelenti a grade-elt kártyák világában. Ilyen címkét csak és kizárólag akkor kaphat egy kártya, ha az minden tekintetben tökéletes, mind a négy fenti szempont szerint 10 pontot kap. Ekkor nem aranyszínű, hanem fekete címkét kap tokozáskor, ami jelentős árszorzó lehet. Sokszor ezeknek nincs is rögzített ára, mert annyira kevés van belőlük, hogy kis túlzással az eladó annyit kér a lapért, amennyit csak szeretne, mert nem biztos, hogy a vevő talál más alternatívát a piacon. A One Piece olyan szempontból nagyon szerencsés helyzetben van, hogy nagyon magas minőségűek a kártyák, így mondjuk a Pokémon TCG-hez vagy a Magichez képest nagyobb sansszal lehet egy-egy ilyen lapot visszakapni.

Milyen lapot válasszak grade-elésre?

Ahogy azt fent leírtam, nagyon sokan azért grade-eltetnek lapot, mert azt várják, hogy jó pontszám esetén megtérül a befektetésük, és akár rövid, akár hosszú távon haszonra tesznek szert. Mivel a grade-elés (nagyjából mindenestül, forintosítva) 12-13.000 Ft/kártya árában áll meg ezeknél a cégeknél, éppen ezért úgy gondolom, hogy túl olcsó lapokat egyszerűen nem éri meg tokozásra küldeni, kivéve, ha annak valamilyen személyes oka van, ugyanis ez felülírja az egészet. Ha nekünk fontos, hogy egy kártya tokban legyen, akkor legyen szó bármilyen olcsó lapról, megéri grade-eltetni (kis túlzásssal bárkivel), azonban ha az értéknövelés az elsődleges cél, akkor én azt javaslom, hogy 80-100 EUR-nál olcsóbb lappal ne nagyon kísérletezzünk, mert a lehetséges hasznunkat megeszik a költségeink. Az igazi kincseinket viszont mindenképpen érdemes lehet betokoztatni, amolyan “egyszer még jól jöhet, hogy ez grade-elve van” alapon.

Összességében úgy gondolom, hogy a grade-elés egy nagyon izgalmas szerencsejáték, kíváncsian várom, hogy közép és hosszú távon bizonyítanak-e majd a One Piece-lapok. Ha bármilyen kérdésetek maradt a témában, nyugodtan dobjatok egy kommenetet, illetve írjátok meg, hogy szerintetek a gradelés jó befektetés-e, vagy porhintés az egész.